2015. augusztus 29., szombat

37:Chapter

Shin Min Gi szemszöge


Hajnalba Taehyung telefonjára keltem, ami az éjjeliszekrényen csörgött.
-Biztos csak az ébresztője - nyöszörögtem, fordultam egyet, és pihentem tovább. Ám a telefon nem hagyott. Újra csörögni kezdett, de most már megnéztem, hogy az biztos e az ébresztő. A kijelző ezt írta; B-Bomb hív. Azonnal felvettem a telefont, majd beleszóltam. - Szia Bombi - köszöntem kómásan.
-Szia Minie - köszönt vissza. - Mivel Jungkook nem vette fel a telefonját, ezért mondom neked és add át a két főnöknek. Seut megtaláltuk U-Kwonnal, és bevittük a kórházba. A húgod nagyon szeretne látni, úgyhogy siessetek be.
-Melyik kórház? - 
-Severance kórház. Nincs olyan messze, hamar beértek.
-Jézusom, köszönöm, hogy szóltál, rohanunk! - mondtam végül, majd lecsaptam a telefont, és szaladtam Jungkookhoz. Egyáltalán nem érdekelt, hogy alszik e még vagy sem.
-Jungkook - nyitottam be a szobába, Kook pedig még nagyban szundított. Gyorsan odasétáltam mellé, majd simogatni kezdtem, hogy ébredjen fel. Nem hiszem, hogy örült volna neki, ha úgy keltem fel, hogy belekiabálok a fülébe hogy; Jó reggelt Napsugaram! -Jungkook, ébredj - ütögettem meg a vállát, hogy ébredjen végre fel.
-Mondjad - fordult felém kómás fejjel. - Bombi hívta V-t, de én vettem fel a telefont, na mindegy, az a lényeg, hogy B-Bomb és U-Kwon megtalálták Seut és bevitték a kórházba - hadartam.
-Melyik kórházban van? - pattant fel egyből az ágyából.
-A Severance kórházba.
-Öltözz, szólj V-nek és indulunk - mondta, majd elkezdett magának egy ruhát keresni, amire csak bólintottam, majd leszaladtam V-hez. Még ő is aludt, nyakig betakarózva. Logikus egy pasi. Nyáron, nyakig betakarózni.
-V, ébredj - szóltam normális hangon hozzá, amire fordult egyet, és aludt tovább. Akkor máshogy keltelek fel.. Megfogtam a takarót, és lehúztam Taeról, de beakadt a lábába, így Őt is húztam magammal, így mindketten a földön végeztük. - Szép jó reggelt - nevettem.
-Te mit csinálsz? - dörzsölte meg a szemét.
-Felkeltettelek, mert-
-Miért?
-Mert B-Bomb hívott téged, de te fent hagytad a telefonod, így felvettem, mert nem érte el Jungkookot se, na mindegy, a lényeg, hogy megtalálták Seut Kwonnal, és kórházba vitték. Kook azt mondta keltselek, öltözzünk, és menjünk Seuhoz.
-Oh, akkor nyomás - állt fel, és már ment is a szobája felé. Én is követtem őt, majd mikor beléptem a szobába, becsuktam magam után az ajtót. Odasétáltam a ruhásszekrényhez, majd kivettem egy rövidnadrágot és egy pulcsit, majd megindultam a fürdő felé. Bementem, majd becsuktam az ajtót. Ledobtam magamról a pizsamát, és felvettem a mai ruhámat, amit az előbb választottam ki magamnak. Miután felöltöztem, megmostam az arcom, majd V kopogott az ajtón.
-Bejöhetek?
-Gyere - válaszoltam, miközben megtöröltem az arcomat.
-Csak fogat mosni jöttem - vette el a fogkeféjét.
-Azt nekem is kell - vettem el én is a fogkefémet, majd vettem volna el a fogkrémet is, de Taehyung megelőzött.
-Hah - nyújtotta ki a nyelvét, majd nyomott egy kis fogkrémet a sajátjára. Nyújtottam a fogkefémet, hogy nekem is nyomjon fogkrémet, amire csak egy pöttynyit rakott.
-Nagyon vicces - kaptam ki a kezéből, majd nyomtam magamnak megfelelő mennyiségűt, és mindketten elkezdtük megmosni a fogunkat.
-Még az orrod is fogkrémes - nevettem ki Taehyungot.
-Maradj csöndben, különben a te orrod is olyan lesz! - emelte fel a mutatóujját.
-Bocsi, Főnök - fordultam vissza a csap felé nevetve, amire V is elkezdett nevetni mikor meglátta saját magát a tükörben.
-Készen vagytok már? - nyitott be Jungkook, mikor V-vel nagy nevetésben törtünk ki.
-Pillanat - motyogtuk egyszerre.
-Te meg hogy nézel ki? - mutatott V-re.
-Tökéletesen, mint mindig - tárta szét a karjait, a fogkefe pedig a szájában lógott.
-Ahj, inkább siessetek - ment ki mosolyogva Jungkook.
-Igen V, siess - fogtam meg a fogkefét és elkezdtem vele mosni a fogát.
-Te meg mit csinálsz? - kezdett el nevetni.
-Csak mosom a fogad, hogy gyorsabbak legyünk - nevettem.
-Add ide, én is tudok fogat mosni - vette ki a kezemből, de a fogkefe nem a kezében végezte, hanem a földön.
-Szerencsétlen - nevettem.
-Nem vicces - nézett rám V, de válaszolni nem tudtam.
-Na, mossad a fogad - fogta meg a kezemet, és elkezdte mosni a fogamat. - Itt még nem tiszta - tolta feljebb a fogkefét, amivel már szinte az ajkaimat mosta. - És még itt se tiszta - érintette hozzá az orromhoz a fogkefét.
-Hé - ütöttem a vállába játékosan.
-Mi van!? - tárta szét a karjait. - Csak visszakaptad, amiért kiverted a kezemből a fogkefét!
-Jól van, na - öblítettem ki a számat, majd megtöröltem. - Szerintem most már menjünk, mert Kook ideges lesz, és látni akarom Seut is. Indultam lefelé, majd V is követni kezdett. Olyan más volt most Taehyung.. Mi történt vele?
-Mehetünk? - fordult felénk Jungkook, mikor leérkeztünk.
-Igen - indultam meg kifelé, amire mindkét fiú követni kezdett.
-Melyikkel megyünk? - álltam meg az autók előtt. Mindegyik fekete volt, de a márkájuk különböző volt. Volt ott Mercedes, Lamborghini, és persze Ferrari. Végül is. A maffiások megtehetik..
-A Lamborghinivel megyünk - vágta rá V.
-Király - csettintettem. - Ilyen kocsit szeretnék majd egyszer - nyitottam ki az ajtaját, és beültem előre. Jungkook elfoglalta a helyét hátul, V pedig beült a vezető ülésbe.
-Melyik kórház az? - fordult felém V.
-A Severance kórház - válaszoltam. Taehyung bólintott egyet, majd beindította a kocsit, és elindultunk a kórházba. Az utat mind a hárman csöndben töltöttük el. Egy valamit elfelejtettem megkérdezni Bombitól. U-Kwon mit keres vele? Talán lehet rá esély, hogy hazavisz, és végre minden rendben lesz?
-Itt is vagyunk - zökkentett ki a gondolataimból V. Lassan kiszálltam az autóból, ugyanis korán keltem, és még hozzá az úton is elálmosodtam, úgyhogy ha találnék egy padot, nekem az is megfelelne, hogy lefeküdjek rá, és aludjak. A kórház ajtajában megpillantottan U-Kwont, aki B-Bombbal beszélgetett. A szívem hevesebben kezdett el verni. Olyan gyorsan futottam hozzá és ugrottam a nyakába, hogy majdnem felborultunk, de egyikünket sem érdekelte. A kezemet nyaka köré fontam, lábaimmal pedig kapaszkodtam rajta, de kezével megtartotta a fenekemet, így nem aggódtam, hogy leesek róla.
-Hiányoztál - csókolt meg. Egy szót sem szóltam, még válaszolni sem válaszoltam, csak csókoltam. Annyira hiányzott már a csókja, a közelsége, hogy a pocakomban egyre több pillangó repdesett.
-Jól van gerlepár, jó lenne bemenni - szólt közbe V.
-Nekem is hiányoztál - válaszoltam végül Kwonnak. - Szeretlek - nyomtam utoljára egy puszit a szájára, majd elengedett.
-Én is szeretlek - mosolygott. - Fiúk, ti menjetek, én még beszélek Minivel, utána megyünk - intett a három jószágnak, amire B-Bomb csak bólintott és bement. V még egy utolsó pillantást vettet ránk, majd Ő is bement a fiúk után.
-Mit szeretnél mondani? - kérdeztem kíváncsian.
-Azt, hogy ma jössz velünk haza - nagy mosollyal mondta.
-Végre - öleltem meg.
-De..-
-Igen, V el fog engedni - kaptam meg a választ a kérdésre, amit még fel sem tettem.
-Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Első - mutatta fel a mutatóujját - mert már ismerlek. - Kettő - nyújtotta ki a középső ujját is - V felhívott, hogy jöjjek érted, mert azt szeretné, hogy boldog legyél.
-Akkor mindent tudsz - hajtottam le a fejemet, mert sejtettem, hogy V elmondta Kwonnak a megbocsátási akciómat..
-Az a lényeg, hogy nem rosszul váltatok el egymástól - simogatta meg az arcomat, közben felemelte a fejemet, hogy a szemebe nézzen.
-Szeretlek - csókolt meg. - De most már menjünk, biztos látni akarod már Seut - fogta meg a kezemet, és elindultunk.
-Kwon? - fordította felém a fejét. - Kérdezhetek valamit?
-Aham.
-Hogy találtátok meg Seut?
-Jungkook felhívta B-Bombot, hogy Seu eltűnt és nem találja sehol, és hogy nem keresi tovább. Erre B-Bomb dühös lett, és a keresésére indult. Engem hozott magával, mivel én vagyok a legjobb barátja, és tudta, hogy már látni szeretnélek. Út közbe pedig elmondtam neki a V-s beszélgetésünket, úgyhogy a többiek tudják, hogy jössz haza - mosolygott.
-Értem.
-Itt van Seu kórterme - állt meg az ajtó előtt, ahol be lehetett látni. V a telefonját nyomkodta, Bombi Seu mellett ült, Jungkook pedig sehol sem volt. Lassan benyitottam, Kwon pedig becsukta az ajtót maga után.
-Jungkook hova lett? - néztem kérdően Bombira.
-Elment kávézni, azt mondta, ha Seu felébred, szóljunk neki.
-Csodás - foglaltam helye Seu mellett. A testvérem aludt, a levegőt lassan vette. Eltelhetett körül-belül tíz perc, amire Seu ébredezni kezdett. Egyből ledobta magáról a takarót, majd az ajtó felé vette az irányt. Egy dolog viszont akadályozta őt; Én.
-Ne, ne, ne! - fogtam meg a karját. - Feküdj vissza, most pihenned kell.
-Látni akarom Jungkookot! - ellenkezett.
-Majd behívom és beszélsz vele - nyugtattam meg, és visszafektettem az ágyba. Aprót bólintott, amire adtam egy puszit a homlokára, és magammal húztam Kwont.
-Merre van a kávézó? - néztem rá.
-Arra - mutatott jobb oldalra, ahol egy hosszú folyosó volt. Besétáltunk rajta, és a kávézó felé vettük az irányt. Jungkook egy padon ülve kortyolgatta a kávéját, majd mikor meglátott minket felállt a helyéről.
-Seu felébredt, és látni akar. Erre nem szólt semmit, csak megindult a kórterem felé futva. Kwonnal nem siettünk utána, hagytuk, hogy hagy beszéljenek kettesben. Bár, ha V és Bombi ott vannak, nem fognak tudni kettesben beszélgetni.
-Remélem minden rendben van Seuval és a babával - vettem egy nagy levegőt.
-Milyen babával? - kerekedtek ki Kwon szemei.
-Hát terhes - néztem rá. - Nem tudtad?
-Nem, nekem senki sem mondta..
-Igaz, kitől hallottad volna..
-Menjünk, lehet keres már téged Seu - indultunk meg a kórterem felé.
-Olyan kényelmetlen ez a ruha - mocorgott Seu. - Megkaphatnám a sajátomat? - kérdezte Jungkooktól, mikor beléptem az ajtón. Kwon kint maradt Bombival beszélgetni.
-Nincs itt egyik ruhád sem. Ami rajtad volt, az elég koszos lett, nem tudom, hogy hol jártál te - válaszolta.
-Akkor menjetek el Seunak ruháért V-vel, addig itt maradunk vele - csillantak fel a szemeim. Végre hazamehetek, és együtt lehetek azzal, akit szeretek. Tudtam, hogy Seu jó kezekben van Jungkooknál, ezért hagyom magára.
-Jó, mindjárt jövünk - nyomott Kook egy puszit Seu arcára, majd megindultak Taehyunggal haza.
-Mehetünk? - sétált be Kwon, miután a két fiú elhagyta a kórházat.
-Igen - bólogattam vadul, mosolyogva, mert tudtam, hogy itt az ideje hazamenni, Seut pedig itt hagyni, Jungkooknak. Tudom, hogy Jungkook vigyázni fog rá. Ebben biztos vagyok. - Vigyázz magadra, majd találkozunk - sétáltam oda húgomhoz, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Hová mentek? - kiáltott utánunk Seu, de nem fordultam vissza. Itt jó kezekben van, nem lesz semmi baja.
-Hol van a kocsi? - néztem körbe, mivel semmit sem láttam, mert sötét volt, és még az eső is csepergett, majd egyre jobban kezdett esni. Pedig még csak hajnali négy körül lehetett.
-Gyere - szorította meg a kezemet Kwon, és magával húzott. Ahogy sétáltunk a kocsihoz, a pulcsim átázott, ahogyan a cipőm is. A hajam csurom víz volt. Fantasztikus. Kwonnak is mindene tiszta víz volt, a haja pedig belelógott a szemébe, és az arcán folytak le a vízcseppek. Olyan volt, mint amikor elsőnek szeretkeztünk. Egyszerűen tökéletes.
-Szálljatok be - nyitotta ki az ajtót B-Bomb, és beszálltunk, majd U-Kwon becsukta az ajtót. Levette a vizes pulcsiját, és hátradobta. A pólója száraz volt, amihez hozzá akartam bújni, hogy felmelegítsen, de Kwon a tenyerét a fejemre tapasztotta.
-Először leveszed azt a vizes pulcsit, utána hozzám bújhatsz - mutatott a fölsőmre.
-De alatta csak egy melltartó van - magyaráztam.
-Ez van - tárta szét a karjait.
-Szemét - ütöttem meg a mellkasát, majd levettem a pulcsimat, és szorosan hozzábújtam. Nem foglalkoztam azzal, hogy B-Bomb megláthat így. A strandon is lát bikinis nőket, a melltartó meg majdnem ugyan olyan, mint a bikini felső.
-Idefagyok - öleltem szorosabban.
-Indulhatunk? - nézett hátra B-Bomb.
-Igen, és csinálj meleget, mert idefagyok - válaszoltam.
-Rendben - kuncogott. Beindította a járművet, majd bekapcsolta a fűtést. Szépen kitolatott a helyről, de ahogy sikerült neki, meg is állt.
-Mi történt? - hajoltam előre, hogy lássam, miért is állt meg. - Seu - nyitottam ki az ajtót, és kirohantam rajta, nem foglalkozva azzal, hogy egy szál melltartóban voltam. - Mit csinálsz itt Seu? - emeltem fel a földről.
- Kwon, rakd be az autóba - adtam át neki húgomat, és lefektette az ülésre. A lábát felrakta a combjára, én pedig átmentem a másik oldalra, és a fejét raktam a combomra. - Seu, mit csinálsz itt?
-Veletek akarok menni - fordítottam felém a fejét.
-De, Seu, te-
-Minie, veled akarok lenni! - ült fel.
-És szerinted Jungkook mit fog szólni, hogy szó nélkül lelépsz velünk?
-Majd beszélek vele, csak vigyetek magatokkal.
-Akkor - fordult hátra Bombi - indulhatunk? - kérdezte.
-Igen - válaszolt Seu helyettem.
-Ahj Seu, olyan hülye vagy - öleltem meg. Viszonozta az ölelésem, amire Kwon mosolygott egyet.
-Bombi, még mindig idefagyok - kiáltottam rá.
-Jó, jó, kapcsolom a fűtést.
-Azért - kuncogtam.
-Apropó, te miért vagy melltartóban? Csak nem, Kwon?
-NEM! - mondtuk egyszerre mind a hárman, amire Seu egy kicsit megijedt.
-Jól van - tette fel a kezeit védekező pózba.

-Szia Minie - ölelt meg Zico, de szívta, mert vizes lett a hajam miatt.
-Köszi, összevizeltél - nevetett. - De te mit csinálsz itt melltartóban? - kerekedtek ki a szemei, amik megakadtak a melleimen.
-Zico, menj inkább aludni - tolta Kwonnie Zicot a szobája felé, amire nevetésben törtem ki.
-Ez van - nyújtottam ki a nyelvem.
-Szia Zico - sétált be Seu a kórházas ruhájában.
-Te mit keresel itt? - lepődött meg Zico, majd visszasétált a bejárati ajtóhoz, és megölelte Őt is.
-Hosszú történet - válaszoltam. - Menj Seu, fürödj meg, és aludj - adtam egy puszit az arcára, majd bólogatott egyet, és elindult Kyung szobájába.
-Mi is menjünk fürdeni - fogta meg a kezemet Kwon, és húzott a szobánk felé. Az ajtót bezárta kulcsra, hogy senki se tudjon minket zavarni.
-Annyira hiányoztál már - nyomott a falhoz, miközben egyre érzékibben és szenvedélyesebben csókolt. A hajába túrtam, ami még mindig vizes volt, de még így is puha.
-Nekem is te lökött - kuncogtam, majd újra megcsókolt. - Menjünk fürdeni - váltam el az ajkaitól.
-Én megyek előbb - indultam meg a fürdő felé, de Kwon rohanni kezdett, majd berohant, és bezárta az ajtót.
-Elhitted - nevetett.
-Ez nem ér - vágtam be a durcát, leültem az ágy szélére, és vártam, amíg Kwon végez a fürdéssel. Egy törülköző volt rátekerve, semmi más nem takarta a testét.
-Ne durcizz - adott egy puszit a homlokomra, felálltam, és elfoglaltam a fürdőt. Ledobtam magamról a vizes ruhákat, majd gyorsan megfürödtem és hajat mostam. Mivel elfelejtettem magammal bevinni pizsamát, kénytelen voltam egy szál türcsibe kimenni. Inkább Kwon előtt járkálok törülközőbe, mint V előtt.. Lassan kinyitottam az ajtót, kimentem, és nyitva hagytam, hogy a meleg levegő kiszálljon onnan. Kwon már aludt, de nagyon aranyos volt. Felvettem a pizsamám, ami a párnám alatt volt, a türcsit kiterítettem, és befeküdtem Kwon mellé. Odabújtam a mellkasához, magához ölelt, és így aludtunk el a hosszú nap után.

-U-Kwon - hallottam egy ismerős hangot a szoba végéből. Lassan felültem, majd megnéztem, hogy ki is szólt hozzá Kwonhoz. Zico volt az. - Jó reggelt, Minie - mosolygott rám.
-Neked is - túrtam a hajamba.
- Keltsd fel U-Kwont, vendége jött - ezzel ki is ment a szobából. Mégis milyen vendég?
-Kwonnie - pusziltam meg az arcát. - Ébresztő - leptem el puszikkal.
-Aludjunk még - fogott meg, és lerántott, majd ráestem.
-Elhiheted, hogy én is szeretnék még aludni, főleg ebben a pozícióban, de Zico szólt, hogy vendéged van, és hogy keltselek fel.
-Milyen vendég? - ült fel.
-Fogalmam sincs, nem voltam lent - vontam meg a vállam.
-Akkor menjünk le - állt fel, és nyújtotta a kezét, megfogtam, majd lesétáltunk.
-Szia U-Kwon - köszönt neki egy lány aranyosan. Kwon meglepődött, hogy ki jött hozzá, de nem értettem miért.
-Öhm.. Szia - köszönt neki Kwon is, majd idegesen a hajába túrt.
-U-Kwon exe vagyok - nyújtotta a kezét. - Úgy látom, hogy Ő az újdonsült barátnőd, igaz? - fordult Kwon felé.
-Igen - mosolygott Kwon az ismeretlen nevű lányra.
-Akkor én megyek, és felöltözök - mutattam fel a lépcsőre, majd megindultam. Nem a szobánkba vettem az irányt, hanem berontottam Seuhoz. Hála az égnek fent volt.
-Seu - dobtam le magam mellé.
-Mondjad - mosolygott.
-Itt van Kwon volt barátnője.
-Hogy ki? - kerekedtek ki a szemei.
-Jól hallottad - hajtottam le a fejemet.
-Ahj.. Nyugi, téged szeret, biztos nem fog vele újra összejönni, hiszen azért szakítottak, mert valószínű nem szerette Őt.
-Honnan tudod, hogy ez az oka? Honnan tudod, hogy nem valami más? Lehet a csaj dobta Kwont, és Kwon még mindig szereti Őt, és én csak arra kellek neki, hogy kihasználjon - eredtek meg a könnycseppjeim.
-Nyugi, minden rendben lesz - ölelt magához.
-Nekem sosem lesz normális életem - zokogtam.
-De, az lesz - simogatta a hajam, hogy nyugodjak meg.
-Menjünk, igyunk egy kávét, és akkor látod a csajt is - fogtam meg a kezét, és lehúztam magammal Seut. - Te nem ihatsz koffeint, úgyhogy te tejet kapsz cukrosan .
-Tessék - nyújtottam neki oda a poharat, majd felültünk mindketten a pultra, és onnan figyeltük, ahogyan Kwon és a volt barátnője milyen jól elbeszélgetnek egymással a kanapén.
-Olyan ismerős nekem Ő - kortyolt bele az italába Seu.
-Nekem nem - vontam meg a vállam. - Odamegyek, és beszélgetek velük - szálltam le a pultról, odasétáltam a nappaliba és lehuppantam Kwon mellé.
-És mikor-
-Na és Kwon, a családoddal mi újság? - vágott félbe a csaj, akinek még a nevét sem tudom.
-Jól vannak, de mostanában nem annyira szoktam velük beszélni - válaszolta Kwon.
- Na és mennyi-
-És neked hogy megy a munkád? - kérdezte Kwon a csajtól, megint belevágva a kérdésembe. Itt telt be a pohár.
-Paraszt - öntöttem Kwonra a kávémat, majd leraktam az asztalra a poharat, és siettem fel. Mikor felértem, megtorpantam Seu szobája előtt, ugyanis valaki futott fel a lépcsőn, de fogalmam sem volt, hogy miért. Seu volt az, utána pedig Kwon futott, elég dühösen.
-Nyisd ki az ajtót, siess - mondta Seu, amire kinyitottam azt, mindketten berohantunk rajta, majd bezártuk kulcsra.
-Engedjetek be - csapkodta Kwon az ajtót.
-Nem, menj, és beszélgess a Vendégeddel - hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Ahj, Minie, ne csináld ezt, engedj be! - kiáltott.
-Nem, mert ez az én szobám, és nem engedlek be! - kiáltotta vissza Seu.
-Engedj már be - rángatta meg Kwon a kilincset.
-NEM! - kiabáltuk egyszerre, majd húgom is rángatni kezdte a kilincset, majd mikor Kwon abbahagyta a tárgy rángatását, amire Seu is elengedte, ám a kilincs a kezében maradt, amit kikerekedett szemekkel figyelt.
-Igen Seu, leesett a kilincs - világosítottam fel nevetve.
-Kurva ügyesek vagytok - mérgelődött Kwon az ajtó másik oldaláról.
-Menj el innen, Kwon - mondtam végül én neki. Egy nagy sóhajt vett, majd meghallottuk a lépcső nyikorgását, amiről egyből tudtuk, hogy Kwon lement. Soha nem szerettem volna ilyen mondani neki, de ebben a helyzetben muszáj voltam. Levegőnek nézett, miközben hozzá beszéltem, most meg így aggódik értem. Mikor jön végre minden rendbe?

U-Kwon szemszöge

-Mi történt? - kérdezte tőlem Suzy, aki nyugodtan iszogatta az üdítőjét a kanapén.
-Jobb lesz, ha most elmész - túrtam a hajamba.
-Hát jó - állt fel. - De azért remélem, hogy majd még találkozunk - jött közelebb, és megölelt, majd eltávozott az ajtón.

Fél óra múlva

-Kim Yu Kwon? - szólt bele a telefonba egy férfi hang.
-Igen, én vagyok az - válaszoltam.
-Bae Suzy nevű hölgy azt kérte, hogy Ön jöjjön be hozzá a kórházba, mert meglőtték.
-Melyik kórházban van? - kérdeztem rá egyből.
-A Gangneung kórházban.
-Azonnal ott vagyok, köszönöm, hogy értesített - ezzel leraktam a telefont, és rohantam a kórházba.

-Veled meg mi történt? - ültem le Suzy mellé, akinek a lába be volt gipszelve.
-Meglőttek - válaszolta.
-És, tudod, hogy hogy nézett ki, aki meglőtt? - érdeklődtem.
-Ketten voltak. Bőr ruhát viseltek, és maszk volt rajtuk, de a lövés után egyből elfutottak.
-Értem. Remélem, minél előbb kiderült, hogy kik voltak azok..
-És te? Összevesztél Minievel? - kérdezte.
-Igen, sajnos..
-Remélem, hogy kibékültök, és Minie nem fog rád mérges lenni - mosolygott. - De menj, béküljetek ki, nehogy késő legyen - fogta meg a vállam.
-Te pedig gyógyulj - mondtam köszönésképpen, és kiviharoztam a kórteremből. Hamar hazaértem, mivel közel volt a kórház a házunkhoz. Beléptem a házba, ledobtam a cipőimet, felsiettem a lépcsőn, és Seu szobája felé vettem az irányt.
-Seu - kiabáltam, miközben az ajtót csapkodtam a tenyeremmel. - Minie, engedj be kérlek! - Bármennyit is kiabáltam, dörömböltem, nem jött válasz. Elindultam a lépcső felé, hogy lemenjek a többiekhez, de előttem termett Seu és Minie.
-Ti meg hol a francba voltatok?


3 megjegyzés:

  1. Huhh...nagyon jó lett *-* Bár remélem hogy Seu vissza fog menni Jungkookhoz :) olyan aranyosak együtt *-* és remélem Minie is boldog lesz :) na de ez mindegy...már izgatottan várom a következő részt :D

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Díj vár rád : http://aslongisasyouloveme.blogspot.ro/2015/09/elso-dij.html?m=1
    Puszil : Maddy :*

    VálaszTörlés