25:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

-Szóval, miért van nálad egy fegyver? - kérdezte újból Kwon, kicsit dühösebben.

-Csak V adta, hogyha valami baj lenne - dadogtam.

-Milyen baj? - nevetett.

-Például betörnének vagy ilyesmi - válaszoltam bizonytalanul.

-Na ne nevettess - fogta a hasát a nevetéstől. - Kik törnének ide be?

-Például a betörők?! - tártam szét a kezeim.

-Hogyne - nevetett fel újból. - De ezt én fogom elrakni, mert nem hagyom, hogy nálad legyen fegyver - pörgette meg az ujján a tárgyat, majd elindult a saját gardrób szekrényéhez.

-Tudom, hogy hogy kell használni - kulcsoltam össze mellkasom előtt a kezeim.

-Ne mutasd meg, ha kérhetem - válaszolta.

-Hah - fordultam meg és kimentem a szobából.

A szülinapunk óta eltelt pár nap. Többet voltam Kwonnal, Seu pedig inkább B-Bombbal volt jóba, mint Kyunggal. Megbeszéltük Jaeval, hogy ma segítek neki főzni. Úgy döntöttem, hogy ma magyar ételt fogok a fiúknak készíteni, amíg Jae a sushit csinálja. Tegnap bevásároltunk Jaeval, de nem nagy sikerrel jártunk, mert tojást nem találtunk, így a legfontosabb hozzávaló hiányzik. 

-El kell mennünk a boltba, mert tegnap nem vettünk egy fontos hozzávalót a rakott krumplihoz - mondtam Jaehyonak, miközben pakoltam ki a hűtőből a szükséges ételeket.

-Mit nem vettünk? - fordult felém.

-Tojást.

-Segítsek valamit? - jött oda Taeil kíváncsiskodva.

-Nekem nem kell segíteni, köszi, de kérdezd Jaet, lehet neki el kell egy kis segítség - mosolyogtam.

-Jae neked segítsek valamit? - sétált oda Jae mellé. A fiú nem szólt semmit, csak a kezébe nyomott egy tál készen lévő sushit. Taeil nézte egy ideig, hogy mit is csináljon vele, végül lerakta az asztalra. Vicces volt nézni, de nem sokáig tudtam ott lenni velük és nézni Taeil szerencsétlenségét, mert muszáj el mennem valakivel a boltba tojásért.

-Kwon! El kell jönnöd velem a boltba, mert most Jae nem ér rá - kiáltottam neki.

-Mit felejtettetek el venni tegnap? - sétált ki az étkezőbe.
-Tojást - mosolyogtam.
-Akkor menjünk a boltba, mert már korog a pocakom - fogta a hasát.
-Éhenkórász - nevettem
-Vedd a cipőd, ne kötekedj - mosolygott és ujjával az előszoba felé mutatott, hogy menjek és húzzam fel a cipőm és induljunk végre. Lassan kisétáltam az előszobába, Ő pedig csak jött utánam. Nehézkesen felhúztam a cipőmet, majd felálltam és megigazítottam a hajamat és öt percen keresztül nézegettem magam a tükörben, hogy még jobban húzzam Kwon agyát. Sikerült is.

-Nem bálba megyünk - szólalt meg hosszú várakozás után. 

-Vicces - fordultam felé mosolyogva. -Most már mehetünk - mondtam. Kwon csak mosolyogva végig nézett rajtam és semmit sem szólva kinyitotta az ajtót, én pedig újra lassú tempóban haladtam utána. Az elmúlt pár napban sokat voltunk együtt, szinte egész nap, de még egyszer sem húztam az agyát és most jól esett egy kis szórakozás. V nem jelentkezett, semmi jelt nem adott magáról, így én sem kerestem. Amúgy is, Kwonnal jobban kijöttem, mint Taeval.

-Min gondolkozol ennyire? - nézett rám U-Kwon, miközben sétáltunk az élelmiszerbolt felé.

-Semmin - mosolyogtam. -Vegyük meg ami kell, és menjünk - tereltem el a témát. Most nem szerettem volna neki V-ről beszélni. Lassacskán odaértünk, ahová indultunk. A levegő meleg volt, a szél néha-néha fújdogált, de erősebben nem fújt. Kwon kinyitotta előttem az ajtót és mint a hercegnőket, előre engedett. Miután beléptem, felvettem egy kosarat és elindultam a tojások felé.

-Hozok tojást, addig vegyél pár nasit - mondtam Kwonnak, majd el is tűntem a sorok között. Gyorsan meg is találtam amit kerestem, levettem két darab tíz darabos tojást és megindultam a nasik felé, mivel oda küldtem Kwont is.

-Miket vettél? - álltam meg mellette, mikor odaértem.

-Gumicukrot - válaszolta.

-Azt látom - nevettem. Ilyen is kell - vettem le a polcról pár darab táblás csokit és beraktam a kosárba.

-Minek ennyi? - nézett a kosárban heverő csokoládékra.

-És minek ennyi gumicukor? - mutattam a gumicukrokra, amik a kezében pihentek.

-Veled nem jó kötekedni - mosolygott.

-Fizessünk - indultam meg a pénztár felé.

-Megvettetek mindent? - sétált az ajtóhoz Jae, mikor megérkeztünk.

-Igen - bólogattam.

-Add ide, elviszem a konyhához a táskákat - nyújtotta kezét és Kwon odaadta neki a szatyrokat.

-Köszi - válaszolta.

-Kész is vagy a sushival? - sétáltam a pult elé, miután levettem a cipőmet, hogy kipakoljam a táskából a megvett tojást és nasikat.

-Igen, az már készen van, úgyhogy segítek főzni - lépett mellém.

-Akkor légyszíves vedd ki a hűtőből a burgonyát, a virslit és a tejfölt, mert úgy látom visszaraktad, hogy ne romoljanak meg  - utasítottam.

-Igenis - nyitotta ki a hűtőt és ki is vette a hozzávalókat.

-Én összevágom a virslit, te pedig addig pucold meg a krumplit - mutattam a burgonyára.

-Rendben - bólogatott.

-Itt mi készül? - lépett mellém Kwon.

-Rakott krumpli - válaszoltam. -Tudod, ehhez kellett a tojás - húztam gonosz mosolyra a szám.

-Az meg mi? - húzta fel a szemöldökét.

-Magyar étel, úgyhogy nem hiszem, hogy ilyet ettetek már - veregettem meg a vállát.

-Kell segítség? - kérdezte aranyosan.

-Miközben Jae pucolja a krumplit, te összevághatod egy másik tányérba, csak el ne vágd a kezed - mosolyogtam.

-Nem vagyok akkora szerencsétlen - fogta meg a kést.

-Akkor jó - nevettem.
-Hogy hogy magyar ételt főzünk? - kérdezte Kwon érdeklődve. -Miért nem inkább japánt vagy valami mást?
-Mert az egyik barátnőm magyarból utazott Koreába, hogy itt dolgozzon. Sokat voltunk együtt általánosba, de mikor mindketten átmentünk másik iskolába, nem nagyon beszéltünk egymással. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy miért magyar ételt választottam. A barátnőm, Yuri anyukája nagyon szeretett főzni és egyszer segítettünk neki főzni a barátnőmmel. Igen, ez volt a rakott krumpli. Nekem nagyon megtetszett ez az étel, így otthon is egyre többet főztem ilyet, így ezért választottam a rakott krumplit ebédnek - meséltem.
-Azta - képedt el Jae. -Akkor jobban főzöl, mint én - nevetett.
-Nem hinném - nevettem én is. Közben végeztem a virsli összevágásával, így nekiálltam megfőzni a tojásokat.

-Mit csinálsz Minie? - hallottam meg Seu hangját.

-Rakott krumplit. De hoztunk neked gumicukrot - mosolyogtam rá.

-Hol van a gumicukor? - nézett körbe a konyhában.

-Elraktam. Majd ebéd után megkapod - válaszoltam.

-Ahj - vágta be a durcit.

-Készen vagyunk - mondta Jae és Kwon egyszerre, miután megcsinálták amit kértem.

-Köszi - vettem el Kwon kezéből az edényt, amiben össze volt vágva a burgonya és megmostam. A tojás is megfőtt lassacskán, így azokat megpucoltam, majd összevágtam. Most már minden össze volt darabolva, így beleraktam a tepsibe a krumplit, virslit és a tojást, rátettem a tejfölt és minden más fűszert, majd beraktam a sütőbe. Háromnegyed óra múlva készen is lett, így elkezdtem megteríteni. A többiek tévéztek vagy fent a szobájukban voltak, így csönd volt az egész lakásban. Megkönnyítettem a fiúk dolgát, így kiszedtem mindenkinek annyi rakott krumplit, amennyit tudom, hogy meg fognak enni. Ha kell még nekik, akkor majd szednek maguknak. Mivel a terítéssel és minden mással hamar végeztem, elindultam Zico szobája felé.

-Zico, ebéd - kopogtam be, ő pedig egyből ki is lépett a szobából. -Szólsz légyszi a többieknek is? - kérdeztem. -Én szólok Kyungéknak, meg Kwonnak - hadartam.

-Persze - mosolygott és megindult szólni a többieknek.

-Zico! - szólítottam meg.

-Tessék? - fordult vissza egy pillanatra.

-Köszönöm - mosolyogtam.

-Szívesen - mosolygott ő is és elindult. Tudta, hogy mire gondoltam és ennek örültem. Már régóta meg szerettem volna köszönni azt, amiért nem mondott Taenak semmit, de csak most volt rá alkalmam. Lassan elindultam a lépcsőn, hogy szóljak Seunak és Kyungnak, de Kwonba ütköztem.

-Hova mész? - nézett a szemeimbe.

-Szólni Kyungnak és Seunak, hogy ebédelünk - mosolyogtam.

-Megyek veled - fordult meg.

-Rendben - indultam meg újra, Ő pedig jött utánam.

-Minie! - szólított meg.

-Tessék? - néztem rá és megálltunk egy pillanatra.

-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem lenne e kedved elmenni délután valamerre? - túrt a hajába.

-De, elmehetünk - válaszoltam mosolyogva. -Megyek szólok húgiéknak - mutattam az ajtó felé. -Kyung, Seu! Ebéd van - kopogtam be az ajtón, mikor odaértem a szobájuk elé.

-Megyünk - kiáltott ki Kyung.

-Menjünk, mindjárt jönnek - sétáltam vissza Kwonhoz és elindultunk lefelé. A többiek már ott vártak minket az asztalnál, már csak a két jómadár hiányzott.

-Mindjárt jön Seu is - foglalt helyet Kyung.
-Hol hagytad? - kérdeztem a fiútól, közben helyet foglaltam Kwon mellett.
-Mosdóban van - vágta rá.
-Oh, értem - válaszoltam és megvártam, míg Seu is megérkezik.

-Itt vagyok - viharzott be az étkezőbe pár perc elteltével.
-Végre - mosolyogtam rá és elfoglalta a helyét mellettem.

-Akkor jó étvágyat - mondta végül Zico és mindenki belekezdett a falatozásba.

-Jó étvágyat - mondta mindenki kórusban. Én előbb végeztem az étkezéssel, így figyeltem, ahogyan mindenki elfogyasztja az ételt, amit kiszedtem nekik. 

-Remélem mindenkinek ízlett - álltam fel az asztaltól miután mindenki végzett és a tányérokat kezdtem a mosogatóhoz vinni, amiket majd elmosogatok vagy megkérem Jaet, hogy mosogassa el őket.

-Nagyon finom lett - mondta P.O.

-Igaza van - mondták a többiek is utána.

-Ennek örülök - mosolyogtam. -Most már megkaphatod a gumicukrodat - mutattam Seura.

-Jó - csillant fel a szeme, én pedig előkerestem neki az édességet és a kezébe nyomtam.

-Köszi - mosolygott és elkezdte falatozni az édességet.

-Merre megyünk? - kérdeztem Kwont, miután megvettük a fagyinkat.

-Sétáljunk arra - mutatott a part felé. A nap gyönyörűen sütött, a tenger csak hullámzott. Örültem neki, hogy végre nem vagyok bezárva, mint a börtönben, hanem kint lehetek és szabadnak érezhetem magam. De viszont furcsálltam azt is. hogy Kwon 'randira' hívott, mikor együtt 'élünk'.

-Nem hiányzik V? - törte meg a csendet.

-Őszintén? Nem. Nem hiányzik V és nem is érdekel. Nem keres, se és nem is jelentkezik, így én sem fogom keresni Őt. Ha tényleg szeret, akkor azt bizonyítsa is be - válaszoltam teljesen természetesen. Igen, ebben a pár hétben nagyon megváltoztak az érzéseim Tae iránt, de nem is tartottam nagy bajnak. Úgy éreztem néha magam Taenál, mintha az Ő szexrabszolgája lennék, akit bármikor kihasználhat.

-Szereted őt? - kérdezősködött tovább. Furcsának véltem ezt a sok kérdését V-ről, mivel eddig még soha nem kérdezett ilyeneket.

-Nem. Csak megjátszottam, hogy szeretem, hogy ne bántson. Lehet, hogy Seu tényleg szereti Jungkookot, de én Taet nem - válaszoltam.

-Ezen most meglepődtem - kerekedtek ki a nagy szemei.

-Miért? - mosolyogtam rá.

-Mert nem gondoltam volna, hogy valaki képes ilyet tenni a főnökkel - válaszolta.

-Nem vagyok gyáva - mosolyogtam.

-Azt észrevettem - nevetett. - A családoddal mi van?

-Semmi - válaszoltam. - Már egy ideje nem láttam őket és nem is beszéltem velük - szomorodtam el és lehajtott fejjel sétáltam tovább.

-Gondolom V nem engedte, hogy fel hívd őket, igaz? 

-Igen - emeltem fel a fejem, hogy láthassam az arcát.

-Ha visszamegyünk, felhívhatod a szüleidet, rendben? - megállt meg a sétálásban, felém fordult, így én is követtem az ő példáját.

-Köszönöm - mosolyogtam és indultam volna meg, de Kwon nem engedett. Megfogta a kezeimet és újra maga felé fordított.

-Nem lehetne több köztünk, mint barátság? - kérdezte bizonytalanul én pedig csak a nagy, barna szemeit figyeltem.

-Hát... Azt ki kell érdemelned - mosolyogtam rejtélyesen. Pár másodperc múlva megéreztem Kwon puha ajkait a sajátomon. A tenger csendesen hullámzott, a szél hevesebben kezdett el fújdogálni, a levegő pedig kicsit lehűlt. Mi csak  szenvedélyesen csókoltuk egymást a naplementében. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi, csak Ő.