15:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

-Várd meg, míg Kook bealszik, és várj meg a folyosón. Én megvárom, amíg V elalszik, hozom a kulcsot, és mehetünk - suttogtam Seunak.

-Rendi - indult meg a szobájuk felé. Én csak bementem V-hez, aki már várt, hogy aludjunk, mert már nagyon fáradt volt. Befeküdtem mellé, ő pedig hátulról átölelt. Nem valami jó alvási pózt vettünk fel, de megpróbáltam kiszabadulni kezei közül. Persze, megvártam, míg nagyon mélyen bealszik, csak utána mentem el mellőle. Mocorgott, de szerencsére nem kelt fel. Lassan kikeltem az ágyból, és lábujjhegyen közeledtem a túloldalra, ahol V éjjeli szekrénye volt. Mindig oda rakta ki a kulcsot, ha aludni készült. Most is így tette. Jól jött, hiszen nekem most a kulcsra nagyon nagy szükségem volt. A kulcsot úgy fogtam meg, hogy ne is lehessen hallani a csörgését. Elvettem a kikészített fekete ruhámat a székről, és elsétáltam az ajtóig. Mielőtt kimentem volna rajta, még egy pillantást vetettem V-re, aki már nagyon mélyen aludt. Hiányozni fog. Tudom, bántott, de én ennek ellenére is szerettem. Nem akartam sírni, így fogtam magam, és kimentem a szobából. Halkan becsuktam az ajtót, és lábujjhegyen lesétáltam a lépcsőn. A ruhámat ledobtam a konyhába, és felkapcsoltam egy villanyt. A kulcsot az asztalra raktam. Azon meg voltak jelölve, hogy a szoba kulcsa az, vagy a kapué, vagy éppen a lakásé. Seu még nem volt ott, így leültem a földre, és felvettem a kikészített cipőmet. Nem is kellett sokat várjak, Seu is megjött, átöltözve.

-Basszus, nekem is át kéne öltöznöm - álltam fel, és villámgyorsan ledobtam magamról a cipőt, és öltözni kezdtem. -Hogy bírtam ezt elfelejteni.

-Csak halkan, nehogy észrevegyenek - suttogta.

-Jó, sietek, ahogyan csak tudok. A dezodor nálad van?

-Igen. Ugye a kulcs is megvan? - nézett nagy szemekkel.

-Persze, az asztalon van - válaszoltam. -Vedd a cipődet - utasítottam, majd én is elkezdtem bekötni a fekete cipőmet.

-A pizsomádat hova raktad?

-Kidobtam a szennyesbe - kacagott halkan.

-Ahj. Akkor én elrakom a táskámba, nehogy bárki is észrevegye, hogy leléptünk. Bár, ha V kulcsa nincs meg, és nem vagyok reggel mellette, szerintem fel fog tűnni neki, hogy elszöktünk. Mehetünk? - kérdeztem egy kis hatásszünet után.

-Igen - válaszolta.

-Kicsit hiányozni fog V. De más nem. Gondolom, te Kookot sem fogod hiányolni, igaz?

-De. Haragszom rá, mert átvert, de a szívem mélyén szeretem - adta meg a választ ismét.

-Na menjünk - indultam meg, Seu pedig csak jött utánam. Kivettem a kulcsot a zsebemből, amit öltözés után oda raktam. Táskám a hátamon csüngött, amibe váltóruha volt mindkettőnknek és ennivaló. Lassan, halkan próbáltam meg kinyitni az ajtót, és be is zárni.

-Dobd el a dezodort - suttogtam. Seu teljesítette is a kérésemet, és eldobta a dezodort egy bokorba. Gyorsan hátraszaladtunk, nehogy észrevegyenek. Az összes őr a bokor felé ment, mert azt hitték, ott mozdult meg valami. Nem nagyon tudta őket érdekelni, hogy mi volt az a dolog, ami a bokorban megmozdult.

-Áh, lehet csak egy macska volt - hallottuk az egyik hangját, még messziről is.

-Én nem hinném - válaszolta a másik őr.

-Nézzük meg - kapcsolt be egy lámpát a másik. Ahogy megláttuk a fényt, gyorsabban kezdtünk el futni a kapu felé. Reméltük, hogy nem fognak minket észrevenni.

-Vedd már elő azt a kibebaszott kulcsot, és menjünk - mondta idegesen Seu.

-Jól van, sietek ahogyan csak tudok - dugtam bele a kulcsot a zárba, remélve, az lesz a jó kulcs. Egyből eltaláltam a megfelelőt. Kisiettünk a nagy vaskapun, csendben visszazártam és futásnak eredtünk. Sötét volt, így nem nagyon láttunk, csak mentünk amerre láttunk, de mindvégig egymás mellett maradtunk. Hosszú futás után beértünk a belvárosba. Az utcák ki voltak világítva, az autók alig jártak az utcákon.

-El sem hiszem, hogy elszöktünk - ültem le egy kis pihenőre a parkban, egy padra. Lehajtottam a fejemet, és a földet figyeltem. Az elrablásunk napja jutott eszembe. Rossz emlékek fűződnek ehhez a parkhoz. - Anyáék vajon mit gondolnak, hol vagyunk? Szóltak már szerinted a rendőröknek? - néztem volna aggódva húgira, de sehol sem volt. -Seu? Hol vagy? - kiabáltam.

-Buuu - ijesztett meg hátulról.

-Jézusom Seu! Már azt hittem eltűntél - kiabáltam le, ő pedig csak nevetett. - Nem vicces! - háborodtam fel - Ha legközelebb elrabolnak, te fogsz kijuttatni minket.

-Jól van na, többet nem csinálok ilyet - hervadt le a mosoly az arcáról.

-Ajánlom is - álltam fel. - Mennyi az idő?

-Hajnali három - nézte meg az óráját.

-Addig hova menjünk?

-Miért, hova szeretnél menni?

-A plázába. Van egy kis elintéznivalóm.

-Oooo, akkor szerintem induljunk meg valamerre, mert ha a BTS rájön, hogy elszöktünk, megtalálnak és kinyírnak minket.

-Jó ötlet. Gyere - álltam fel, és elindultunk lassan a sötét, kivilágított utcán, ahol alig járt valaki.

-Honnan van neked órád? - törtem meg a csendet.

-Jungkooktól van - válaszolta egyszerűen.

-Értem. Hamar odaértünk a plázához, ahol régen dolgoztunk, de semmi sem volt nyitva.

-Már öt óra - nézte meg az időt húgi.

-Akkor már valakinek itt kéne lennie, nyitni az egész plázát.

-Jó lenne, ha jönne valaki, mert már éhes is vagyok, át is szeretnék öltözni, és pisilnem is kell - sorolta gondjait Seu.

-Mindjárt mindent elintézünk, mert már jön a tulaj.

-Jeee - éljenezett.

-Jó reggelt - köszönt udvariasan a férfi.

-Jó reggelt - köszöntünk vissza egyszerre Seuval. Amint bementünk, mindketten a mosdót céloztuk meg. Volt pár takarító, de az üzletek még mindig nem voltak nyitva. Nem is csodálom. Melyik idióta lenne az, aki bejön öt órakor, hogy kinyisson egy boltot? Vásárló se lenne még ilyenkor.

-Odaadod a ruhám? - kérdezte Seu.

-Várj egy kicsit.

-Oki.

-Tessék, itt van - nyújtottam oda neki a váltóruhát.

-Megint fekete? - méregette az öltözetet.

-Igen. Ha meg szeretnénk szökni, kerülni kell a feltűnést.

-Értem. Átöltöztünk mindketten, a felesleges ruhákat pedig visszaraktam a táskámba.

-Mit csinálunk még három órán keresztül? - ült le a földre Seu, miután felvette ruháját.

-Miért, mennyi már az idő?

-Fél nyolc elmúlt.

-Akkor már nyitva van a kajálda - pattantam fel.

-Király, akkor rohanjunk - pattantant fel ő is vidáman. De várj, honnan lesz pénzünk? - szomorodott el.

-Innen - mutattam fel egy bankkártyát, amit kiszedtem a táskámból.

-Ez honnan van? - kapta ki a kezemből a tárgyat.

-V szekrényéből - vettem ki a kezéből.

-És honnan tudod, hogy mi a kód? - szomorodott el újra.

-Onnan, hogy mikor nem volt józan, kiszedtem belőle.

-V volt részeg? - nézett kikerekedett szemekkel.

-Aha - válaszoltam gyorsan. - Mikor összevesztünk - nevettem. -Na menjünk, vegyünk le pénzt, aztán együnk.

-Jó - indult meg az ajtó felé, én pedig csak mentem utána.

-Na, mi a kód? - állt mellém Seu, mikor betettem a bankkártyát a gépbe.

-9521 - mondtam, majd be is ütöttem.

-Ez nem talált - mondta húgi idegesen.

-Miért? - néztem rá, majd a gépre, ugyanis nagyon elbambultam másfelé.

-Mert nem fogadja el.

-Basszus, belaggolt a gép. Végre - kiáltottam fel, egy kis hatásszünet után, amikor észhez tért az automata.

-Ügyi vagy - csaptunk össze egymással. Ki is vettem a pénzt, és megindultunk a kajálda felé.

-Én gyrost eszek - jelentettem ki.

-Én pizzát.

-Itt a pénz, vedd meg, és ülj le - adtam a kezébe a fizetőeszközt.

-Rendi - indult meg a pizzás felé. Nem voltak olyan sokan, így hamar sorra kerültem. Seu már falatozott.
-Na, finom? - foglaltam helyet vele szembe.
-Uhm - bólogatott.

-De rég ettem már ilyet - jelentette ki teli szájjal.

-Én is - kortyoltam bele az italomba. -Seu! - néztem ideges húgomra. -Ott van Jimin.

-Hol? - nézett körbe.

-Ne nézz már ilyen feltűnően, te hülye - mondtam halkan.

-Jól van na.

-Ha rájöttek, hogy megszöktünk, nekünk végünk.

-Bizony.

-Elment. Hála az égnek - sóhajtottam, miután Jimin másfelé vette az irányt, és elment. - Mikor nyit a fodrász? - tereltem el a témát.

-Tudtommal nyolckor.

-Akkor indulás - fogtam meg a csuklóját, és felemeltem.

-Hé! És a kajámmal mi lesz!? - háborodott fel.

-Ha kapsz gumicukit, lenyugszol?

-Aha - nézett bociszemekkel, én pedig előkerestem a gumicukrot a táskámból, és a kezébe nyomtam.

-Most már csöndet kérek - mosolyogtam.

-Sziasztok - köszöntem a fodrászoknak, Seu pedig csak falta az édességet.

-Sziasztok - köszönt vissza kedvesen a két lány.

-Üljetek csak le - szólt az egyik, mi pedig csak helyet foglaltunk.

-Seunak fessétek be vörösre a haját. Ha lehet, nekem is fessétek be vörösre, és vágjátok le  - magyaráztam.

-Vörös? - nézett rám Seu, és még a gumicukor is kiesett a szájából.

-Igen, vörös - hangsúlyoztam ki az utolsó szót. Két óra múlva mindketten készen is voltunk, majd bementünk a régi munkahelyemre.

-Szia Dara - öleltem meg.

-Úr isten, szia Minie - ölelt vissza. - Mi történt veled? Vagyis, veletek? - engedett el, és megölelte Seut is. -És mióta vagytok vörösek, te pedig méghozzá rövid hajú is? - tapogatta meg mindkettőnk haját.

-Ez kicsit sok egyszerre - nevettem. -Biztos te is ismered a BTS-t - néztem Dara szemébe.

-Ki ne ismerné őket itt, Szöulban - válaszolta.

-Ők raboltak el minket.

-Ugye jól vagytok? És mit csináltok itt? - akadt ki.

-Megszöktünk. Vagyis..próbálunk.

-Ha rájönnek, hogy megszöktetek, nektek annyi - nézett ránk felváltva.

-Tudjuk - válaszoltuk egyszerre Seuval.

-Előbb láttuk itt Jimint, szóval szerintem már rájöttek.

-Basszus. Minie, vigyázzatok magatokra, de nekem mennem kell vissza dolgozni. Legközelebb többet beszélünk, ígérem - ölelt meg, majd Seut is megszorongatta.

-Rendben, te is vigyázz magadra. Nem féltem Daranak ezeket elmondani, hiszen akkoriban még a legjobb barátnőm volt. Ő mindig megértett, Seun kívül. Megindultunk kifelé, azzal a reménnyel, hogy nem fognak megtalálni minket, és el tudunk szökni.

-Minie! - szólított meg Seu.

-Tessék.

-Ott van Jungkook - dadogta.

-Hol a faszba? - kérdeztem idegesen.

-Ott sétál.

-Bazdmeg. Ott van V is - idegeskedtem tovább.

-Most mit csináljunk? - kérdezte kétségbeesetten.

-Gyere - húztam oldalra, ahol egy mosdó volt. Pont jól jött. Gyorsan besiettünk az ajtón, és bezártam magunk után.
-Most mi lesz? - kérdezte, miközben a körmeit rágta.
-Ezt vedd fel - nyomtam a kezébe egy fekete napszemüveget, majd én is felvettem egyet, egy sapka kíséretével.
-Király. És most?
-Megpróbálunk feltűnés nélkül elmenni - magyaráztam.
-Induljunk - fogtam meg a kilincset, és mindketten a forgóajtó felé vettük az irányt. Kicsit gyorsabban mentem, mint Seu, így én előbb is értem oda az ajtóhoz. Mivel húgi lassú volt, így ő csak a következő körben tudott kijönni. Mikor kiértem, megálltam, hogy megvárjam Seut. Kicsit később megállt mellettem egy fiú. Nagyon ismerős volt. Hát persze. Jungkook az. De jó. De várjunk.. Hol van akkor V? Szememmel keresgéltem Taet mindenfelé, de sehol sem volt. Arra lettem figyelmes miközben kerestem az előbb említett személyt, hogy Jungkook alaposan méreget, majd elkezd mutogatni a forgóajtó felé. Én is odapillantottam, és megláttam V-t, Seu mellett. Csodálkoztam, hogy Kook nem fog le, V pedig Seut, de ez a gondolatom hamar el is szállt, hiszen Tae leverte Seuról a napszemüveget. Nem tudom, hogy véletlen volt e, vagy direkt, de húgi nagyon bepánikolt.
-Seu - sikítottam ijedtemben, amire húgi futásnak akart eredni, de két akadálya is volt. Nem tudott merre, hiszen a forgóajtó még nem ért el odáig, hogy ki tudjon jönni, a másik pedig az, hogy V a copfjánál visszarántotta, és lefogta. Engem egy laza mozdulattal Jungkook lefogott, így én sem tudtam elmenni.
-Engedj el - rángatóztam.
-Nahát - sétált oda hozzánk Tae, aki a húgomat rángatta maga után.
-Hagyd békén a testvérem - kiabáltam V-vel.
-És ha nem? Akkor mi lesz? - sétált közelebb.
-Megöllek - válaszoltam egyszerűen.
-Az nem lesz egyszerű - mondta V.
-Majd meglátjuk.
-Add ide Minie-t- mondta V Kooknak, a fiú pedig gyengén megfogta húgomat, engem pedig  Tae  magához rántott.
-Szia Seu - hallottam ahogyan Jungkook hozzászól húgomhoz.
-Hagyd békén - kiabáltam, de Kook erre nem reagált semmit sem, csak elindultak a másik irányba.
-Most hova viszi? - kérdeztem V-től.
-A kocsihoz. Mi is megyünk, ne aggódj. De lesz egy kis büntitek, abban biztos lehetsz. Ja és, kérem a kulcsot - nyújtotta a kezét.
-Nem - mondtam gúnyosan.
-Hát jó - nézett rám fenyegetően, majd befogta a számat, és engem is elkezdett a fekete kocsi felé elvinni. Szívem gyorsabban vert az átlagosnál. Most legszívesebben elfutottam volna V elől, de nem tehettem. Egy az, hogy biztos utánam futott volna, és leütött volna, majd hazahurcolt volna. A másik pedig az, hogy Seu nélkül nem mentem volna sehova, szóval ezt a tervemet mélyre elsüllyesztettem.
-Kérem a kulcsot - nyújtotta a kezét a kocsiban újra, hogy átvegye a kulcsot, de nem adtam oda neki. -Nem adod oda? Hát jó. Te akartad - közeledett meg felém, gondolom azért, hogy megpofozzon. De nem. Befogta a számat egy ronggyal, amin valamilyen szer volt. Nem hagytam magam, rángatózni kezdtem.

★★★

-Ne, V, kérlek ne - sikítottam, és felültem az ágyon. V szobájában vagyok. Semmi bilincs nincs rajtam, nem is vagyok meztelen. Nem kaptam büntetést. A kulcs is ott van az asztalon. Akkor az egész csak egy álom volt. Megnyugodtam. Minden rendben van Seuval is, és velem is. Hála az égnek. Éreztem, ahogyan egy rakoncátlan könnycsepp csurog le az arcomon, így gyorsan letöröltem, mielőtt bárki is meglátná, hogy sírtam.

-Mi a baj? - sietett be a szobába Taehyung.
-Csak rosszat álmodtam.
-Áh, itt van a kulcsom - tette zsebre az éjjeli szekrényén pihenő kulcsot. -Na gyere ide, meséld el mit álmodtál - ölelt magához.
-Rendi. A legegyszerűbb, ha annyit mondok, hogy Seuval megszöktünk. Vagyis inkább próbáltunk, mert te és Jungkook megtaláltatok minket a plázánál, és azt mondtad, hogy ezért mindketten büntit fogunk kapni. Aztán arra ébredtem fel, hogy a szám elé nyomsz egy rongyot, amin valamilyen szer van.
-Oh. De semmi baj sincs, nyugodj meg. Seuval is minden rendben van, most voltam lent nála - ölelt szorosabban.
-Szeretlek V - fordultam meg, felé.
-Én is téged, te kis beszari - nevetett, és megcsókolt. Jó volt érezni, hogy meghallgatott, és tudni, hogy az elejétől kezdve, ez mind, csak álom volt.